Martonvásáron - mint bárhol ahol élt, vagy csak megfordult Beethoven - mindig kegyelettel őrizték a nagy zeneszerző emlékét. Nálunk Martonvásáron is számon tartották kedvenc tartózkodási helyét a szigeten, a fekete nyárfáját, melybe a szájhagyomány szerint zsebkésével még vésett is valamit, felidézték felejthetetlen zongorajátékát. Egy másik géniusz, Liszt Ferenc martonvásári látogatását is voltaképpen Beethovennek köszönhetjük, aki 1846-ban kifejezetten Beethoven iránti tisztelete miatt kereste fel Martonvásáron Brunszvikékat. Megnézte az akkor még itt lévő Neugass-féle Beethoven- portrét, elolvasta a mester még itt őrzött Brunszvik Ferencnek írott leveleit, beszélgettek Beethovenről, a testvérnek nevezett barátról, valamint Brunszvik Teréz naplójából azt is tudjuk, hogy a nap folyamán Liszt eljátszotta a Hammerklavier szonátát, sőt Ferenc gróf feleségével, Szidóniával közösen eljátszották a Wellington győzelmének négykezes liszti átiratát. Személyében őt tekinthetjük az első Beethoven „zarándoknak”, akit e helyre vonzott Beethoven szelleme.
Ki gondolná, hogy ez a szellem 1949-ben a majdani Mezőgazdasági Kutatóintézetnek helyet kereső szakembereket is befolyásolta? Rajháthy Tibor (a kutatóintézet kiváló, később Kanadába került munkatársa) visszaemlékezésében írja: „több helyet is megnéztünk, végül Marton nyert”, a kedvező földrajzi helyzet mellett a kulturális hagyományokat említi, ami alatt Beethovent értette. Mindezekre emlékezve, 1989-ben Kanadából hazalátogatva pazar kiállítású Beethoven - albumot ajándékozott a múzeumnak.
Olvassa tovább
|
